Ki számít ma jó vezetőnek?

Korunk globális kihívásai az élet minden területén éreztetik hatásukat: a világgazdasági és belpolitikai folyamatok szinte kiszámíthatatlanok, melyek a vállalatok vezetőit is próbatételek elé állítják. A folyamatosan változó környezet a napi működésre, a stratégiai tervezésre (és újratervezésre) is rányomja a bélyegét, ráadásul a COVID-járvány hatására megváltozott munkavállalói igények, illetve a munkaerőhiány is új szemléletet vár a cégvezetéstől, cégmenedzsmenttől 2022-ben.

 

 Megváltozott körülmények – új vezetői modellek

Az idáig népszerű autoriter, illetve demokratikus vezetési stílusok egyike sem tökéletes, mindkettőnek megvannak a hátulütői. Így az elmúlt évek kihívásaira válaszul új szempontok is megjelentek a leadership modellekben. Az új modelleket a munkavállalókat és munkáltatókat körülvevő környezethez és a megváltozott munkavállalói igényekhez kellett alakítani. Ilyen körülmények között kell a vezetőknek a vállalatokat irányítani. Továbbá a munkavállalói igényekben felmerült változások is új kihívások elé állítják a vezetőséget, hiszen egyre többen lépnek az önmegvalósítás útjára, értelemmel teli feladatokat keresnek, melyekben erősségeiket és tehetségüket is kamatoztathatják. A fenti szempontoknak leginkább a humanisztikus vezetés tesz eleget. Ez az elmélet az alapja a manapság divatos servant, humble vagy coaching leadership elméleteknek.

 

 A humanisztikus vezetés

A humanisztikus menedzsment -elnevezéséből fakadóan- a vezető humánus hozzáállásából ered: hisz a jószándékban, a fejlődésben, a döntésképességben és abban, hogy az emberek célja az önmegvalósítás. A menedzser sokat beszélget a beosztottjaival, igyekszik megérteni őket és feltérképezni a céljaikat. Ezáltal jelöli ki számukra azokat a motiváló és szakmai fejlődéssel bíró feladatokat, melyek a saját céljaikhoz a legközelebb állnak.

Ezzel párhuzamosan a humanisztikus vezető is folyamatosan fejlődik és tanul, mellyel a kollégáinak példát tud mutatni. A felmerülő problémákra optimális megoldásokat keres, majd az eredményeket folyamatosan monitorozza, hogy az esetleges hibákat ki tudja javítani. Mivel a hibákra, problémákra reagál, nem tekinti magát tökéletesnek, ami a munkavállalók szemében is pozitív képet fest a menedzserről. Alázatosan viselkedik, elfogadja mások véleményét, és törekszik a konszenzusos megoldásokra.

A munkatársaira mint egyéniségekre tekint: a tudás, a képességek és készségek mellett az érzésekre is koncentrál. Ez a szemlélet azért fontos, mert egy adott helyzetben egyes munkatársak eltérően reagálhatnak: összességében lehet megérteni az emberek motivációját és attitűdjét. Ez a fajta rendszerszintű gondolkodás nem csak az egyénre, hanem a teljes szervezetre illeszthető, szerinte nem a tünetet kell kezelni, hanem az okot kell felkutatni.

  Utópisztikus vezetés?

A fenti jellemzés kissé utópisztikusnak tűnhet, hiszen csupa pozitív készséggel és képességgel ruházza fel a humanisztikus vezetőt. Ilyen szemlélettel nagy valószínűséggel megfelelő, sőt jó szervezeti és vezetői döntések hozhatók. A valóságban viszont sokszor nem tisztán így működnek a vezetők. A mindennapokban nehéz teljes egészében ezt a szemléletet érvényesíteni, így elsősorban az a kérdés, hogy egy vezetőt inkább a humanisztikus menedzsment szemléletmódja jellemez vagy kevésbé.